2025. augusztus 12.
Már az ókori Rómában is így volt. A katonák a bal oldalon haladtak, hogy a kardrántáshoz használt jobb kezük szabadon maradjon – hiszen a legtöbb ember jobbkezes. Régészeti leletek, például egy britanniai római kőút keréknyomai is egyértelműen alátámasztják a „balosságot”.
A középkorban a lovagok, kereskedők és zarándokok is a bal oldalon haladtak, és az ok változatlan: ha szembejött valaki, jobb kézzel tudtak védekezni, vagy jobb esetben üdvözölni. A fegyveres társadalmakban mindez gyakorlati előnyt jelentett.
Egészen a 18. század végéig ez számított a természetes rendnek – és nemcsak Angliában, hanem az európai kontinens jelentős részén is.
Ha ez ilyen jól működött, miért váltottunk?
A 18. század végétől kezdve egyre több ország kezdett áttérni a jobb oldali közlekedésre, és nem jogi vagy politikai nyomásra, hanem praktikus, közlekedéstechnikai okokból.
Az Egyesült Államokban például elterjedt a Conestoga típusú, nagy teherbírású szekér, amelyet több ló húzott, gyakran négyes vagy hatos fogatban. Ezeknél a kocsis nem a bakon ült, mert nem is volt klasszikus bak, hanem a bal hátsó lovon lovagolt, így irányította az egész fogatot. Mivel innen a tőle balra eső oldalra volt jobb rálátása, jobb oldalra húzódva tudta biztonságosan figyelni az utat és a szembejövőket is. Ezért az amerikai teherfuvarozásban hamar kialakult a jobb oldali haladás szokása, amit később hivatalosan is szabályba foglaltak.
Európában ugyan a bakos kocsivezetés volt az általános, de a logika hasonlóan alakult: a kocsis kissé bal oldalon foglalt helyet, hogy jobb kezével kezelje a gyeplőt vagy ostort, és jól belássa a kocsi bal oldalát előzéskor. Ehhez viszont a jobb oldalon haladva lehetett a szembejövőket is biztonságosan figyelni. Így alakult ki fokozatosan a jobbra tartás gyakorlata.
A változást Európában Napóleon terjesztette intézményesített szintre: ahol megjelent a francia hadsereg, ott bevezették a jobb oldali közlekedést. A döntés mögött természetesen katonai és közigazgatási logika is húzódott – de a korabeli anekdoták szerint személyes szempont is közrejátszhatott. A legenda úgy tartja, hogy mivel Napóleon balkezes volt, számára a jobb oldali haladás kényelmesebbnek és természetesebbnek tűnt. Hogy ez igaz-e, arról vitatkoznak a történészek, de tény, hogy a szimbolikus üzenet világos volt: ha Anglia balra hajt, a francia „új rend” éppen az ellenkezőjét teszi.
Nem is véletlen, hogy Nagy-Britanniában megmaradt a bal oldali közlekedés, és ezért terjesztették ki ezt a szabályt a gyarmataikra is. Ennek öröksége, hogy ma is a bal oldalon vezetnek például Indiában, Ausztráliában vagy éppen Dél-Afrikában.
És mi volt a helyzet Magyarországon?
Magyarországon a jobbra tartás nemcsak közlekedési, hanem társadalmi és politikai mérföldkő is volt. A váltás időpontja: 1941. július 6. vasárnap hajnal 3 óra. Az ország útjain és városaiban ettől a pillanattól kezdve hivatalosan a jobb oldalon kellett közlekedni.
A döntés már évekkel korábban megszületett, de a tényleges átállásig rengeteg előkészületre volt szükség. Új útburkolati jeleket kellett festeni, a közlekedési táblákat át kellett szerelni, a villamosokat át kellett alakítani, a sofőröket le kellett oktatni, és persze: meggyőzni egy egész országot, hogy amit eddig reflexből csinált, mostantól pont fordítva kell. Nem volt egyszerű
feladat.
A váltás nem is ment egyik napról a másikra. Budapest például még több mint egy évig maradt a bal oldalon történő közlekedésnél, hogy legyen idő a fővárosi villamoshálózat átalakítására. Itt csak 1941. november 9-én lépett életbe a jobbra hajtás – tehát majdnem másfél évvel a hivatalos országos átállás után. Így tehát egy ideig az volt a valóság, hogy Budapesten balra tartottak, de az ország többi részén már jobbra.
De miért pont 1941-ben? Természetesen politikai okok miatt: Magyarország 1941. június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak, ezzel ténylegesen is belépett a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán. A jobbra tartás bevezetésével az ország „technikai értelemben” is igazodott Németországhoz és az európai kontinenshez, ahol ez már addigra általános közlekedési gyakorlattá vált.
A „két oldal közti” időszak sokakban hagyott nyomot: az idősebb generációk még emlékeznek, milyen volt, amikor a szomszéd faluban már máshogy közlekedtek. És bár a közlekedési szabályok lecserélhetők, a reflexek és beidegződések sokkal lassabban követték az új rendet.
Merre hajt a világ?
Bár az autósok többsége ma már a jobb oldalon közlekedik, a világ lakosságának mintegy 30%-a még mindig balra tart. Ennek oka szinte mindig a gyarmati múlt: azok az országok, amelyek brit fennhatóság alatt álltak, jellemzően megtartották a brit közlekedési szabályokat. Így például:
Vannak furcsa átmeneti zónák is, mint például:
Mindig a jó oldalon
A közlekedés szabályai időről időre változnak, néha egész országokat állítanak fejtetőre, máskor csak apróbb előírások módosulnak, de egy valami biztos: az autózás mindig alkalmazkodást kíván – a sofőröktől, a járművektől és a szervizektől is. Ahogy régen az embereknek újra kellett tanulniuk, hogyan hajtsanak jobbra, úgy ma is szükség van megbízható segítségre, ha az út
során bármi váratlan történik.
Legyen szó karbantartásról, szélvédőcseréről vagy műszaki hibáról, az M1 Szerviznél nem kell kockázatot vállalnia – csak hozza be az autóját, és mi gondoskodunk a többiről.
Mert bár az úton sok minden változik, egy dolog nem: ránk mindig számíthat.